Egyik pillanatról a másikra szakadt le az ég. Nem elég, hogy
eltévedtem, de hirtelen sötét felhők gyűltek össze. Ha ez nem lett volna épp
elég, mennydörgés közepette cikáztak a villámok az égen. Elég veszélyes ekkora viharban az erdőben
lenni, de megijedtem. Megijedtem saját magamtól és az érzelmektől.
Sose hittem volna magamról, hogy ilyet érezhetek Isaac iránt. Hiszen egy lacross csapatkapitány után egy mezei pótjátékos elég cinkes. Persze, tudom, hogy nem minden a pénz és a kinézet. Vagy épp egy csapatban lévő helyezés.
Hatalmas csattanás rázott ki a gondolataimból és az, hogy remegtem. A ruhám teljesen átázott, a lábam sáros és sebes volt a cipő hiánya miatt.
- Gratulálok! – jegyeztem meg magamnak hangosan és elindultam egyenesen. Valamerre akkor is mennem kell, ki kell jutnom innen. Úgy lépdeltem, mint aki tojásokon megy, hiszen a lábaimon nem egy seb éktelenkedett, és vérzett. Ahogy észrevettem csak közeledtem a rengetegbe, mint, hogy távolodtam volna. Teljesen beleértem a közepébe, ekkor körbe forogtam, hogy valami támpontot találjak, hogy elinduljak kifelé. De nem sikerült. Még a hülye környezet óra sem jutott ilyenkor az eszembe, hogy megállapítsam, merre van észak. Ne hinném, hogy most lenne értelme, hogy tudnám-e. Úgy döntöttem nem moccanok. Lehet Isaac már neki állt keresni, vagy szólt valakinek.
Lekuporodtam az egyik fa tövébe és a térdeimet felhúzva ráhajtottam a fejem, és átöleltem. Féltem és rettegtem, régen voltam az erősben. Főleg, hogy ilyen időben, szakad az eső, dörög és villámlik. Arról nem is beszélek, hogy meg fogok fázni, vagy a legrosszabb, hogy tüdőgyulladást kapok. Köhögve kaptam fel a fejem. Így is remegtem, de mikor mély, morgásszerű hangok ütötték meg a fülem összerezzenve levegőt sem mertem venni.
Úgy tudom, hogy már közel kétszáz éve kihaltak a farkasok. Még is ez a hang arra engedett következtetni, hogy egy farkas van a közelemben.
- Istenem. – kezdtem el pityeregni a félelemtől. Mindig jön valami, ami eszembe juttatja nyomorult életemet. Ha eddig nem féltem volna a haláltól és nem lettem volna biztos, hogy nem kerülök ki élve, most már biztos, ha megérez a farkas. És miért ne érezne meg? Hiszen vérzek. Akkor meg fog támadni és szétcincál. Szemeiben lejátszódott, ahogy fogait belém mar és sikítva egy erdő közepén, szörnyű kínok közepette halok meg.
- Lydia! – hallottam meg a nevemet és azonnal felpattanva kapkodtam a fejem. Olyan, mint, ha több helyről jött volna egyszerre. Kétségbe esve remegett a szám és forogtam körbe-körbe.
- Itt vagyok! – sikítottam és térdre rogytam, olyan hihetetlen, hogy valaki valóban keres. Lehajtottam a fejem, mikor forró kezek átöleltek a vállamat.
- Gyere. – mondta és karjaiba kapott. Fel sem emeltem a fejem, csak a mellkasához döntöttem a fejem. Ahogy távolodtam a fától, úgy halottam a hangokat. Mindenki a nevemet kiabálta. Nem kevesen indultak a megmentésemre.
- Itt van! - kiabált, aki vitt. Gyerünk Lydia, nyisd ki a szemed. Biztattam magam, hiszen meg kell tudjam ki a aki ennyire bátor volt és megtalált.
-Lydia! – halottam a nevemet és a mentőbe tettek. Akik vizsgálni kezdtek.
- Jól vagyok, semmi bajom, csak a lábam fáj. – mondtam halkan és belebújtam a plédbe, amit rám terítettek. Gyorsan ellátták a lábamat is adtak nyugtatót.
- Kihozott ki? – kérdeztem a mentősöket, akik csak rázták a fejüket, hogy nem tudják. Még is ki az aki nem áll ide?
- Isaac?! – kiáltottam el magam. Őt akarom most látni, talán hatásosabb lenne, mint a nyugtató.
- Tessék? – hallottam meg a hangját. Pont mikor a legjobban lemondtam volna róla. Mikor már láttam is és nem csak hallottam, felpattantam és fájó lábakkal oda rohantam.
- Miért? – kérdezte idegesen, és kezei hamar körém fonódtak. Tudtam, hogy mi a baja. Hiszen én csókoltam meg, még is én löktem el. Mondjuk ez nála is így volt, megcsókolt és ott hagyott, 3 kerek hónapra.
- Csak féltem. – mondtam halkan és végig simított az arcomon, az aggódást nem tudta elrejteni előlem. Jól esett az aggodalma.
- De nem kell. - suttogta halkan a fülembe és elindultunk a kocsija felé.
- Haza viszlek. – mondta miközben keze a derekamon volt, mivel egész ingatagon mentem. Nagyon fáj a lábam. Számtalan szálka és tüskét szedtek ki belőle.
- Köszönöm. – mondtam halkan és fájdalmak közepette ültem be a kocsiba. Beszállt ő is és elindultunk hazafelé. Egy szót sem szólt csendben teltek múltak a percek, ő az útra figyelt, ami csúszott és vizes volt. néha rám pillantott, ami megnyugtatott. Mikor megláttam a házunkat valahogy bevillant a farkas hang.
- Isaac, hallottam valamit. Azt hiszem farkas volt. - remegtek meg ismét az ajkaim. Hirtelen rálépett a fékre és megállt.
- Farkas? Jól vagy? – kezdett el tapogatni és nézegette a testem.
- Igen, nem láttam csak a hangját hallottam. – motyogtam halkan és megfogtam a karját.
- Akkor csak a félelemtől hallucináltál. – mondta végül és leparkolt a ház előtt. Kiszálltam a kocsiból és követett. Egyenesen felmentem a szobámba és elkezdtem levetni a vizes, hideg ruhákat.
- Segítenél? – kérdeztem halkan, mire ő mögém lépet és a hajamat a vállamra simítva, húzta le a ruha cipzárját.
- Köszönöm. – mondtam halkan és leejtettem a szoknyát és fehérneműben álltam háttal előtte. Éreztem, ahogy szemei végig futnak a hátamon.
- Akkor jobb, ha megyek. – törte meg a csöndet, én pedig felé fordultam. Kócos és mocskos voltam. Ő pedig vizes. Tudtam jól, hogy ő talált rám.
- Baj van? – érdeklődött kedvesen és megfogta a kezem. Éreztem, ahogy a testemen végig fut a meleg. Nem bírtam ki, hogy ne bújak a karjaiba. Ő is vizes, én is.
Szorosan ölelt és pedig a vállába fúrtam a nyakam. Ez az érzés valami leírhatatlan. Senkinél nem éreztem ezt. Jackson sem váltott ki belőlem, sőt még a Scott csók sem éreztet velem ilyet.
- Vigyázok rád. Ígérem. – suttogta halkan a fülembe.
- Köszönöm. – mondtam a vállába és csak álltam a karjaiban. Éreztem, ahogy karjai végig simítja a hátamon.
Nem kellet sok, hogy ott folytassuk ahol abba hagytuk. Ajkai hamar az enyémekre leltek. Szeretjük a másikat, nem igazán szerelem. De a csók jó. De ebben több volt, mint barátság. Éreztem, ahogy a melltartóm megadóan esett le rólam. Még is mit művelünk? Nem bírtam ki, hogy ne szedjem le a pólóját. Ahogy végig húztam a kezemet a mellkasán egész testem bizseregni kezdett. Lassan terelt az ágy felé és belesüppedve húztam magam után. Macska egér játékot folytatunk. Nem tehetek róla, de akartam, Őt.
Sose hittem volna magamról, hogy ilyet érezhetek Isaac iránt. Hiszen egy lacross csapatkapitány után egy mezei pótjátékos elég cinkes. Persze, tudom, hogy nem minden a pénz és a kinézet. Vagy épp egy csapatban lévő helyezés.
Hatalmas csattanás rázott ki a gondolataimból és az, hogy remegtem. A ruhám teljesen átázott, a lábam sáros és sebes volt a cipő hiánya miatt.
- Gratulálok! – jegyeztem meg magamnak hangosan és elindultam egyenesen. Valamerre akkor is mennem kell, ki kell jutnom innen. Úgy lépdeltem, mint aki tojásokon megy, hiszen a lábaimon nem egy seb éktelenkedett, és vérzett. Ahogy észrevettem csak közeledtem a rengetegbe, mint, hogy távolodtam volna. Teljesen beleértem a közepébe, ekkor körbe forogtam, hogy valami támpontot találjak, hogy elinduljak kifelé. De nem sikerült. Még a hülye környezet óra sem jutott ilyenkor az eszembe, hogy megállapítsam, merre van észak. Ne hinném, hogy most lenne értelme, hogy tudnám-e. Úgy döntöttem nem moccanok. Lehet Isaac már neki állt keresni, vagy szólt valakinek.
Lekuporodtam az egyik fa tövébe és a térdeimet felhúzva ráhajtottam a fejem, és átöleltem. Féltem és rettegtem, régen voltam az erősben. Főleg, hogy ilyen időben, szakad az eső, dörög és villámlik. Arról nem is beszélek, hogy meg fogok fázni, vagy a legrosszabb, hogy tüdőgyulladást kapok. Köhögve kaptam fel a fejem. Így is remegtem, de mikor mély, morgásszerű hangok ütötték meg a fülem összerezzenve levegőt sem mertem venni.
Úgy tudom, hogy már közel kétszáz éve kihaltak a farkasok. Még is ez a hang arra engedett következtetni, hogy egy farkas van a közelemben.
- Istenem. – kezdtem el pityeregni a félelemtől. Mindig jön valami, ami eszembe juttatja nyomorult életemet. Ha eddig nem féltem volna a haláltól és nem lettem volna biztos, hogy nem kerülök ki élve, most már biztos, ha megérez a farkas. És miért ne érezne meg? Hiszen vérzek. Akkor meg fog támadni és szétcincál. Szemeiben lejátszódott, ahogy fogait belém mar és sikítva egy erdő közepén, szörnyű kínok közepette halok meg.
- Lydia! – hallottam meg a nevemet és azonnal felpattanva kapkodtam a fejem. Olyan, mint, ha több helyről jött volna egyszerre. Kétségbe esve remegett a szám és forogtam körbe-körbe.
- Itt vagyok! – sikítottam és térdre rogytam, olyan hihetetlen, hogy valaki valóban keres. Lehajtottam a fejem, mikor forró kezek átöleltek a vállamat.
- Gyere. – mondta és karjaiba kapott. Fel sem emeltem a fejem, csak a mellkasához döntöttem a fejem. Ahogy távolodtam a fától, úgy halottam a hangokat. Mindenki a nevemet kiabálta. Nem kevesen indultak a megmentésemre.
- Itt van! - kiabált, aki vitt. Gyerünk Lydia, nyisd ki a szemed. Biztattam magam, hiszen meg kell tudjam ki a aki ennyire bátor volt és megtalált.
-Lydia! – halottam a nevemet és a mentőbe tettek. Akik vizsgálni kezdtek.
- Jól vagyok, semmi bajom, csak a lábam fáj. – mondtam halkan és belebújtam a plédbe, amit rám terítettek. Gyorsan ellátták a lábamat is adtak nyugtatót.
- Kihozott ki? – kérdeztem a mentősöket, akik csak rázták a fejüket, hogy nem tudják. Még is ki az aki nem áll ide?
- Isaac?! – kiáltottam el magam. Őt akarom most látni, talán hatásosabb lenne, mint a nyugtató.
- Tessék? – hallottam meg a hangját. Pont mikor a legjobban lemondtam volna róla. Mikor már láttam is és nem csak hallottam, felpattantam és fájó lábakkal oda rohantam.
- Miért? – kérdezte idegesen, és kezei hamar körém fonódtak. Tudtam, hogy mi a baja. Hiszen én csókoltam meg, még is én löktem el. Mondjuk ez nála is így volt, megcsókolt és ott hagyott, 3 kerek hónapra.
- Csak féltem. – mondtam halkan és végig simított az arcomon, az aggódást nem tudta elrejteni előlem. Jól esett az aggodalma.
- De nem kell. - suttogta halkan a fülembe és elindultunk a kocsija felé.
- Haza viszlek. – mondta miközben keze a derekamon volt, mivel egész ingatagon mentem. Nagyon fáj a lábam. Számtalan szálka és tüskét szedtek ki belőle.
- Köszönöm. – mondtam halkan és fájdalmak közepette ültem be a kocsiba. Beszállt ő is és elindultunk hazafelé. Egy szót sem szólt csendben teltek múltak a percek, ő az útra figyelt, ami csúszott és vizes volt. néha rám pillantott, ami megnyugtatott. Mikor megláttam a házunkat valahogy bevillant a farkas hang.
- Isaac, hallottam valamit. Azt hiszem farkas volt. - remegtek meg ismét az ajkaim. Hirtelen rálépett a fékre és megállt.
- Farkas? Jól vagy? – kezdett el tapogatni és nézegette a testem.
- Igen, nem láttam csak a hangját hallottam. – motyogtam halkan és megfogtam a karját.
- Akkor csak a félelemtől hallucináltál. – mondta végül és leparkolt a ház előtt. Kiszálltam a kocsiból és követett. Egyenesen felmentem a szobámba és elkezdtem levetni a vizes, hideg ruhákat.
- Segítenél? – kérdeztem halkan, mire ő mögém lépet és a hajamat a vállamra simítva, húzta le a ruha cipzárját.
- Köszönöm. – mondtam halkan és leejtettem a szoknyát és fehérneműben álltam háttal előtte. Éreztem, ahogy szemei végig futnak a hátamon.
- Akkor jobb, ha megyek. – törte meg a csöndet, én pedig felé fordultam. Kócos és mocskos voltam. Ő pedig vizes. Tudtam jól, hogy ő talált rám.
- Baj van? – érdeklődött kedvesen és megfogta a kezem. Éreztem, ahogy a testemen végig fut a meleg. Nem bírtam ki, hogy ne bújak a karjaiba. Ő is vizes, én is.
Szorosan ölelt és pedig a vállába fúrtam a nyakam. Ez az érzés valami leírhatatlan. Senkinél nem éreztem ezt. Jackson sem váltott ki belőlem, sőt még a Scott csók sem éreztet velem ilyet.
- Vigyázok rád. Ígérem. – suttogta halkan a fülembe.
- Köszönöm. – mondtam a vállába és csak álltam a karjaiban. Éreztem, ahogy karjai végig simítja a hátamon.
Nem kellet sok, hogy ott folytassuk ahol abba hagytuk. Ajkai hamar az enyémekre leltek. Szeretjük a másikat, nem igazán szerelem. De a csók jó. De ebben több volt, mint barátság. Éreztem, ahogy a melltartóm megadóan esett le rólam. Még is mit művelünk? Nem bírtam ki, hogy ne szedjem le a pólóját. Ahogy végig húztam a kezemet a mellkasán egész testem bizseregni kezdett. Lassan terelt az ágy felé és belesüppedve húztam magam után. Macska egér játékot folytatunk. Nem tehetek róla, de akartam, Őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése